Oktatás

A gímesi iskolák története

Zoboralja iskoláinak története eddig nem volt kellőképpen feldolgozva, kivételt talán csak a nyitragerencséri iskola jelent. A gímesi iskola alapításáról sajnos nem maradt fenn adat. Régen a falusi iskolák főleg a plébániával rendelkező községekben működtek, így Gímesen az iskolanyitás nyilván későbbre datálható. A plébániák melletti iskolák alapítását a nagyszombati zsinat 1560. évi határozata rendelte el, de ilyen iskolák korábban is működtek. Kérdés marad azonban hogy a legkorábbi gímesi templom, mely 16.-17. században a protestáns felekezetek kezére került (vö. a reformációval foglakozó fejezetünkkel), korábban nem rendelkezett-e katolikus plébániával ill. iskolával? A választ egyenlőre nem ismerjük, csak feltételezhetjük, hogy az ilyen központi településen működhetett iskola. Érdekes a bécsi egyetem anyakönyvének az a feljegyzése, miszerint 1453-ban egy Mátyás nevű gímesi diák a neves alma materen folytatta tanulmányait. Hasznos lenne megtudni, hol szerezte alapképzését?

A 18. század közepétől az állam egyre inkább felügyelete alá vonta az iskolákat, egyre kisebb szerepet hagyva az egyháznak. 1777-ben és 1806-ban kiadták a Ratio educationis I. ill. II. változatát (Oktatási-Nevelési rendszer), melyek célja a korabeli iskolarendszer reformja volt. A régmúltban a tanító feladatát az ún. ludimagiszterek, kántortanítók látták el. Jövedelmüket részben pénzben, részben természetbeni juttatásokban kapták (búza, fa, széna stb.). A fűtőanyagot a gyerekek hordták az iskolába. A törvényes iskolakötelezettséget csak 1868-ban bevezették be.

Gímesen a 19. századból iskolai krónika nem maradt fenn, és az akkori egyházlátogatási jegyzőkönyvek sem elérhetők. Így sokáig nem ismerjük a kántortanítók neveit, de az esztegomi érsekség névtárai legalább az iskolás korú gyerekek számát megőrizték:
 

Ugyancsak az esztergomi érsekség névtáraiból tudjuk, hogy 1860 és 1885 között a gímesi iskola egy tanerős volt, mégpedig Ruzsicska Imre kántortanító személyében. Néha átmenetileg segédtanítót is alkalmaztak: 1865-ben Jankovich Mihályt, 1869-ben Dévay Pált, 1879-ben Csiffáry Alajost. Ruzsicska Imre 1885-től már mint lédeci tanító szerepel (mivel Gímesen állami iskola alakult), ugyanabban az évben Neubeller Ernő segédtanítóval, 1890-ben pedig Steczik Ferenc segédtanítóval. Bár még 1894-ben is lédeci tanítóként tartják számon, ennek némileg ellentmondanak az alábbi krónikajegyzetek.

1885-ben Ruzsicska Imre volt a község jegyzője is és állítólag sokat fáradozott az iskola fejlesztésén is. A lakosság mégsem lehetett vele megelégedve, amiről a források imigyen tudósítanak: A lakosság … fellázadva kaszákkal vontattak az előbb említett tanítóra, aki elbújt a felbőszült nép haragja elől. Nem tudjuk pontosan mi bőszítette fel a lakosságot, azt azonban tudjuk, hogy kijelentették: a nekünk nem tetsző tanítót elkergetjük. Ezt követően az iskola két tanerős lett. Mivel azonban a község nem tudott két tanítót fizetni, az akkori hercegprímáshoz, Simorhoz fordult segítségért, azzal a kéréssel, hogy a római katolikus egyház vegye át az iskolát. Az azonban kijelentette, hogy nincs lehetőségük hozzájárulni az iskola kiadásaihoz. Ezt követően az államnál kerestek segítséget, aki 1885-ben szárnyai alá vette az iskolát. 

A gímesi állami iskola gondokságának pecsétje 1907-ből

Az állami iskola alapításáról nem maradt fenn dokumentum, de annyi bizonyos, hogy az igazgató a már említett Ruzsicska Imre lett, és tanítónak Suszlik Jánost nevezték ki. Ez utóbbi nem fogadta el az állást, helyette Kovács Endre foglalta el a tanítói széket. 

Ruzsicska Imre halála után Vanyó Imre lett az igazgató. A tanítók és az iskolagondnokság között súrlódások voltak, minek következtében a tanítókat áthelyezték. Helyükre Ertl Vendel és neje Ertlné Borsos Etelka érkeztek 1888-ban. Az iskola és a tanítói-igazgatói lakás a községben volt egy düledező, roskadozó, egészségtelen épületben. Ők sem sokáig ténykedtek a községben, mivel a lakossággal folytatott viszálykodásuk következtében áthelyezésüket kérték. Őket Bereczky Boldizsár igazgató-tanító követte nejével, Bereczkyné Horváth Eleonóra tanítónővel. Közben egy harmadik tanítói állást is kialakítottak, melyet a kántori teendőket is elláttó Brauner József töltött be. Később őt is áthelyezték, tisztségét Károlyi vette át.

1891-ben lejárt az előző iskolai gondnokság megbízatása, így a nyitrai tanügyi felügyelő új tanács kinevezését kérte a főispántól. 1892-ben egy érdekes esetre került sor, melyet 1893 január 17-én kezdtek kivizsgálni. Az ügy eléggé elhúzódott, és csak 1894 május 8-án írt róla zárójegyzőkönyvet a Nyitra Vármegye Közigazgatási Bizottsága fegyelmi választmánya. A vádlottak Ertl Vendel gímesi állami iskolai tanító, Hevessy István gímesi körjegyző és Andrásko László bíró voltak. A tanítót 25 Ft pénzbírsággal büntették fegyelmi vétség elkövetéséért, a jegyzőt „kötelsségeinek hanyag teljesítéséért“ megdorgálták és a bírót csak enyhén marasztalták el. Idézünk a jegyzőkönyvből: Ertl Vendel tanitó ellenében a fegyelmi vizsgálat során kihallgatott tanuk egybehangzó vallomása, és saját beismerése alapján beigazoltatott, hogy 1892. évi június hó 15-én délután Puchovszky Mária 9. éves, Fazekas Ilon 12. éves, Molnár Mária 12. éves iskolába járó leánygyermekeket azért, mivel állítólag a megelőző napon tartott vizsgán kézi munkájukat el nem hozták, egy nádpálczával annyira összeverte, hogy azokon a bemellékelt orvosi látlelet szerint 3-7 napig tartó egészség háborítást okozott. A jegyzőkönyvből továbbá kiderül, hogy kertjét tanulókkal műveltette, az iskolai szolgára szánt pénzt felvette, de a teendőket tanulókkal végeztette el (gyakran fűtetlen helységben) és nem számolt el a faiskolából befolyt összegekkel sem. Az iskola bevételei csökkentek és a kiadások növekedtek, ami miatt hanyagságból vétkesnek találták a jegyzőt és a bírót is.

1897-ben Brauner József iskolai tanító méhészeti eszközöket kért, és mint a nyitrai főszolgabíró főispánnak címzett leveléből kiderül, a gímesi iskola a felszerelést meg is kapta. 1907 február 18-án Vincze Károly nagyhindi esperes plébános zengzetes levélben köszönte meg a Nyitra megye fősipánjának, hogy újból őt választották a gímesi iskolai gondnokság elnökévé: Bátorkodom ezen, a ghymesi állami iskola gondnokságnál viselendő elnöki tisztségre való kinevezést és felhatalmazást mély köszönetem kifejezni azon igérettel, hogy igyekezni fogok a hazafiui kötelmemnek megfelelni. Külön megemlíti támogatóját, Szabó Ödönt, aki szintén a gondnokság tagja volt. 1912 október 16-án a nyitrai tanfelügyelő kérte a főispánt, hogy Szabó Ödön gímesi körjegyző legyen az általános iskola gondnokságának elnöke, mivel előde, Vincze Károly esperes pozsonyi kanonok lett, s itt az elnöki hely megüresedett. Egy héttel később ugyanő már azt kéri, hogy maradjon Vincze Károly nagyhindi esperes plébános az elnök, és az iskolagondnokság további tagjai legyenek Szabó Ödön körjegyző és Svecz Pál földműves, gímesi lakosok.

1912-ig az ún. Turányi-házban működött az iskola. Ebben az évben új iskola épült három tanteremmel és igazgatói lakással. Károlyi áthelyezése után Fülöpp Ede lett a tanító.

1915 január 23-án a nyitrai tanfelügyelő levélben kérte a főispánt, hogy a gímesi állami iskola gondnoksága az alábbi összetételben működjön: ifj. Bacher Antal, gazdatiszt, elnök; Szabó Ödön körjegyző, tag; Sipos Benedek, birtokos, tag. Mint egy február 10-iki levélből kiderül, ifj. Bacher Antal nem fogadta el a megbízatást, ezért a a július 24.-i új javalslat értelmében azt kérték, hogy Szabó Ödön körjegyző legyen az elnök, és helyette Hók István legyen az új tag.

Fülöpp Ede tanító 1920 december 1-én nyugdíjba vonult. Továbbra is ő kántorkodott, de a tanítói helyet már Bérczi Ödön töltötte be. 1921 szeptember 1-én Bereczkynét is nyugdíjaztatták, helyére Bércziné Bocz Etelkát nevezték ki. Miután 1924 február 1-én Bereczky Boldizsár igazgató tanító is nyugdíjba vonult, Bérczi Ödön lett az új igazgató. Így tehát ekkor az iskola két tanerővel működött. Rövid időre kiegészítette őket Ivánfy Anna, aki azonban 1925 augusztus 31-én véglegesen elhagyta a községet.

1925 szeptember 1-én a magyar osztállyal párhuzamosan megnyílt egy 25-26 tanulót felölelő szlovák osztály is, melynek tanára Sedély Dezső állami tanító lett (a magyar osztályokban ekkor 109 volt a tanulók száma). Június 18-án az iskolában ellenőrzést tartott Miškóci Mátyás 

Osztálykép 1931-ből, középen Tafferner Gyula iskolaigazgató

kerületi tanfelügyelő, aki a tanulók előmenetelével és a tanítók működésével kapcsolatban megelégedéséről tett tanúbizonyságot. A következő tanév elején Sedély Dezső Nagysurányba távozott, helyét az addig Néveren tanító Koreňová Margita, a gímesi vezetőjegyző felesége vette át. Az új beiratkozás eredménye: 30 szlovák és 120 magyar tanuló. Február 1. és 28. között járvány miatt szünetelt a tanítás, mivel 80 gyerek betegedett meg kanyaróban, sőt egy elhalálozás is történt. 

Az 1929/30-as tanévtől az iskola krónikáját szlovákul kezdték vezetni. December 4-én három napos betegség után elhúnyt Bérczi Ede tanító, aki alig volt 48 éves. A korabeli feljegyzésel szrint az iskola dolgos és becsületes vezetőt veszített. Az igazgatói tisztséget Koreňová Margita vette át. 1930 május 14-én az oktatásügyi miniszter különválasztotta a szlovák és magyar iskolát.

1930/31-ben Bérczi Etelka, Druga Anna és az új, Szímőről érkező Tafferner Gyula tanítottak. A hittant a lédeci káplán, Halász Gyula oktatta. Az állami, egyházi és iskolai ünnepeket (az állam alapításásnak ünnepe, az államelnök születésnapja, Karácsony, Húsvét, Anyák napja, a Fák és Madarak Napja stb.) a két iskola továbbra is rendszeresen együtt tartotta. Az egyosztályos szlovák iskolát 1931 január 1-től a Szlovák Liga közbenjárására kétosztályossá szélesítették. Az 1931/32-es tanév kezdetén Bérczi Etelka elhagyta az iskolát, Galgócra költözött, helyébe Hupka József lépett.

A nagyszombati sematizmus szerint 1933-ban Gímesen volt egy kétosztályos szlovák és egy háromosztályos magyar iskola. Ugyanebben az évben a csehszlovákiai tanítók almanachja szerint a tanító kart Tafferner Gyula igazgató, Druga Anna, Dusek Anna és Hupka József alkották. A könyv megjegyzi, hogy az igazgató újságírással is foglalkozott és folyóiratok munkatársa volt. Az iskolában működött a Vörös Kereszt ifjúsági csoportja, továbbá tejkiosztó, levesosztó, valamint felruházási és egyéb segélyakciók is voltak.

Az 1933/34-es gímesi Anyák Napjáról a sajtó is beszámolt, kiemelve a „Ciberekántus“ énekkar sikeres szereplését:
Anyák napja Ghymesen. A ghymesi állami népiskola tanitói kara Tefferner Gyula igazgató vezetése alatt jól sikerült ünneséget rendezett május 10-én, melynek keretei között hódoltak az ‚anya“ szó fogalmának. A műsor igen szép és változatos volt. Feltünést keltettek a diákok által előadott szavalatok, énekek, különösen Dusek A. tanítónő éneke és beszéde tetszett a közönségnek, mely hosszú tapssal jutalmazta az előadók fáradozását. A programm feltűnést keltő száma a gyermek-énekkar volt, melyet Csanáky Rudolf 7-ik osztályú tanuló (egy gazdasági alkalmazott gyermeke) vezetett és mely négy, három és két hangon magyar és szlovák dalokat adott elő. A kis karmester a szünetek közöt konferált, szórakoztatta a közönséget. A szöveget hozzá Tafferner Gyula igazgató írta. Az énekkar betanításánál az igazgatónak Hupka József segédkezett. A tehetséges Csanáky Rudolfot – a Szmke nyitrai csoportja figyelmébe fogják ajánlani, mikor is a nyitrai közönség megismerkedhetik ezzel a szép reményekre jogosító kisfiúval.

A lapok beszámoltak a június 17-én tartott sikeres Fák Napjáról is, ahol újra kiemelték Csanaky Rudolf kiemelkedő szereplését. Nem egész két héttel később, június 29-én iskolai kiállítás volt, melyről két újság is beszámolt, a Nyitramegyei Szemle és a Slovenské Listy. Tetszetős fiú- és női kézimunkák, rajzok és írásbeli dolgozatok kerültek kiállításra. Idézzük az egyik korabeli újságot: A kiállítást, mint újdonságot, mert először volt Ghymesen és mert a kiállitott szebbnél-szebb rajzok és kézimunkák festői látványt nyujtottak, meglátogatta mindenki. A kiállitásnak nagy nevelő hatása volt, mert hiszen a nagyközönség csak most alkothatott magának igazi képet egy modern iskola munkájáról.

A szlovák iskola működéséről a krónika írója így tudósít: Hogy ebben az iskolában a munka nem volt a legkönnyebb, és most sem az, érthető ebben a kisebbségi környezetben, ahol a Szlovák Liga helyi csoportjának megszüntetése után ez a szlovákság egyetlen hordozója. Mégis minden nehézség ellenére, melyekkel itt találkozik, a szlovák iskola évről évre növekszik úgy a tanulók számát illetőleg, mint a lakosok közötti népszerűségében.

Az 1934/35-ös tanév kezdetére két tanerő nem jött vissza: Druga Anna a csallóközi Nyékre került, Hupka Józsefet a közeli Bédre helyezték át. Ezt követően Tafferner Gyula és Bezákné szül. Dusek Anna mellé a Losoncról áthelyezett Klein Erzsébetet alkalmaztát. Januárban férjhez ment, majd az iskolaév végén férje tanítási helyére költözött Közép-Szlovákiába. Helyét az új iskolaév kezdetén a Rimaszombatról érkező Margita Gazdíková foglalta el. 1935 szeptember végén Fejér Irén kezdett tanítani részben Gímesen, részben Kolonban. Egy évvel később Bezák Annát Kolonba helyezték át, onnan pedig Varga Máriát vezényelték Gímesre. A szlovák iskolában az 1936/37-es tanév elején M. Koreňová megbetegedett, helyét Kovalčík Pavel foglalta el. Később Tafferner Gyula volt kinevezve mindkét iskola élére, de a szülők tiltakozására a felülről hozott döntést semmisnek nyilvánították, és még nyáron Snopko Štefan vehette át a szlovák iskola vezetését.

A következő iskolaév elején elhúnyt Masaryk T. G. államelnök, akiről az iskolában is megemlékeztek. 1937 szeptemberében M. Gazdíková helyét Farkas Etelka foglalhatta el, akit két hónappal később Balassa Mihály követett (egy évvel később azonban ő távozott az iskolából). A szlovák iskolába is érkezett két új tanerő: Přybislava Cvrčková és Jana Kmentová. Ez utóbbi novemberben felváltotta igazgatói hivatalában Helena Špigelyovát, május 6-tól azonban újra Tafferner Gyula lett mindkét iskola igazgatója. Az iskola krónikája utalást tesz a két iskola tanárai (igazgatói) közötti folyamatos nézeteltérésekre. Az iskola helyzetét nehezítette az is, hogy kevés támogatást kapott, és csak elvétve találunk olyan adatot, hogy pl. Mikulás ünnepén Forgách Károly erdőgazdasága gesztenyét ajándékozott a gyerekeknek.

1938. szeptemberében H. Špigelyová helyére Bernáth Sarolta érkezett. Eddig Száraz József káplán tanította a hittant, de őt is máshová helyezték, sőt, az iskolát elhagyta a rövid időt itt töltő Illy Margit is, aki Somorjára távozott. A haború előhírnöke lehetett, hogy november 11. és 16. között az iskolában a 31. sz. határőrző katonai zászlóalj katonáit szállásolták el. Ez idő alatt természetsen szünetelt az oktatás. A szlovák részlegen továbbra is nagy volt fluktuáció, Jozef Paulík Malomszegre távozott, Milan Longauer rövid időre bevonult katonai gyakorlatra, Mária Poláková pedig betegállományban volt. 1939 január 15-én a szlovák részleg bizottsága elhatározta, hogy kérni fogják, hogy a szlovák iskola szlovák igazgatót kaphasson.

1939 március 14-én megalakul az önálló Szlovákia. Varga Mária panaszt emel a felsőbb szerveknél az igazgató ténykedése ellen. Az iskolában már ekkor nagy figyelmet szenteltek a környezet- és természetvédelemre. Figyelemre méltó a gyerekek fogadalma, melynek szövege is fennmaradt: 

Osztálykép 1950-ből, középen Michal Kosorin, a szlovák tanítási nyelvű iskola igazgató - tanára

Igérem, hogy akarattal egy fában sem teszek kárt. Igérem, hogy madárfészkeket nem fogok rongálni és a hasznos madarakat nem fogom pusztítani. Igérem, hogy másokat is rá fogok venni, szeressék és védelmezzék a madarakat és a fákat. Igérem, hogy védeni fogom erdeinket, mert ezek hazánk jólétének alapjai. Április 20-án a kor szellemének megfelelően Adolf Hitler 50. születésnapját ünnepelték. Varga Máriát Gáffor Margit helyettesítette. Ugyancsak rövid időt tölt az iskolában Kubičková Elena, akinek a szlovák állampolgárság hiánya miatt a Cseh-Morva Protektorátusba kellett volna távoznia, végezetül azonban a bédi magyar tannyelvű iskolába helyezik át. Októberben felvettek egy negyedik tanerőt is, Handžárik István személyében. Az 1939/40. tanév elején Milan Longauer és Mária Volková, a szlovák iskola tanítói nem álltak munkába. Miután helyreállt a rend, M. Volková lett megbízva a szlovák iskola vezetésével. M. Volková hamarosan anyasági szabadságra távozott, majd Uhorská Ves-re helyezték át; az új tanerők a zsolnai születésű Jozef Karas és Anna Kristová lettek. Az 1940/41-es iskolaév elején Bédről visszatért Gímesre Hupka József és vele együtt Hupka Margit is, helyükre Gáffor Margit távozott. 1940 november 26-án a korábbi állami szlovák iskolát a nagyszombati egyházi vezetés engedélyével római katolikus népi iskolává alakították. 

1941 szeptember 8-án a községbe érkezett Dr. Frick miniszter, akit az iskola gyerekei is fogadtak. Ezekben az években, főleg a szlovák iskolában, nagy ünneplésekre került sor, melyeken részt vettek a Hlinka Ifjúsága, Hlinka Népi Szociális Pártja és a Hlinka Gárda képviselői. 1942 március 12-én Tafferner Gyula a felsőbb vezetés döntésére átadta a szlovák iskola vezetését Jozef Karasnak, a Hlinka Ifjúsága szervezet helyi vezérének. 1942 áprilisától az iskola igazgatója egészségügyi problámékkal küzdött, helyettese szeptember 6-án lépett munkába, Fülöpp Magdaléna személyében. Tafferner Gyula az iskolából véglegesen 1943 augusztus 31-én távozott, helyét Masson Margit vette át. Időközben a szlovák iskolában rövidebb időt töltött Martin Macko és Jozef Hudec. 1943-ban Jozef Karasz súlyos betegsége idején a néveri Terézia Marková helyettesítette.

1944-ben a szlovák iskolából Jozef Karast saját kérésére Hizérre helyezték, és távozott Jozef Hudec is. Helyükre František Pajenský kinevezett igazgató került és Elena Vašková segédtanerő. A következő tanévet már a háború fémjelezte. A korabeli források szerint az 1944/45-ös tanév nagyon bizonytalan és viharos időkben kezdődött. Október 30-án Szlovákiában kitört a nemzeti felkelés, melynek célja az előző rezsim megdöntése volt. Sok tanító bekapcsolódott a németek elleni harcba. Az iskola igazgatója, J. Pajenský a Gestapo elől a partizánokhoz csatlakozott, és az egész tanévben távol maradt. Helyette az igazgatást J. Eliáš állandó tanító vette át. 1944 október elején a tanítást meg kellett szakítani, mivel az iskolai tantermekbe beköltözött a német katonaság. Az iskola berendezése sértetlen maradt, kivéve egy íróasztalt, amely eltűnt. Ladislav Vavro iskolaigazgatót a németek Kelet-Szlovákiából evakuálták. Az anyasági szabadságon lévő E. Vaškovát Elena Vavrová helyettesítette. Az oktatás csak a front átvonulása után indulhatott be újra, mégpedig 1945 április 23-án. Idézzük az iskolakrónikát: A front átvonulása után a tanulók új étvággyal vetik be magukat a tanulásba a hosszú szünet után, hogy az elmaradt tananyagot mielőbb bepótolják. A frontok eseményei tudatukban mély nyomokat hagynak. Rövid idő alatt újra beleélik magukat a normális és békés életbe. A tanulók arcán nagy vágyat látni a nyugalom és béke iránt.

1945 szeptemberében továbbra is J. Eliáš a megbízott igazgató. A tél eljöttével nagy volt a cipőhiány, ezért gyenge volt az iskolalátogatás is. Februárban a kanyarójárvány miatt újra be kellett zárni az iskolát.

Az 1946/47-es tanév elején országosan megszüntették a magyar tannyelvű oktatást, így bezárták a gímesi magyar iskolát is. A szülők, akik közül sokan alávetették magukat az úgynevezett „reszlovakizációnak”, gyerekeiket a szlovák tannyelvű iskolába iratták. Maradt a régi tanítói kar, egyedül E. Vašková helyére érkezett Anna Galvánková. Hupka József, a magyar tannyelvű iskola igazgatója kivételt kapott, és 1947 szeptember 8-ától ő is tovább taníthatott – immáron a szlovák iskolában (korábbi elbocsájtásának oka magyar nemzetisége volt, ami miatt 1945 június 30-án el kellett hagynia az iskolát). A magyar tanulók is jól megtanulták a szlovák nyelvet. Miután Hupka József és felesége, Margit reszlovakizáltak, a nyári szünidő alaltt teljesen szlovák környezetbe, az Újbánya melletti Bukovinába helyezték őket. Helyükre szeptember 1-én Michal Kosorin és neje, Anna Kosorinová érkeztek, a Besztercebánya melletti Králiky-ből. Az iskola helyettesítésektől volt terhes, hosszabb rövidebb ideig itt tanított pl. Alojzia Kotorová, Ľudmila Jelínková, Mária Bevilaqua és Mária Skýpalová. A nyári szünetben festették a tantermeket.

Pozitívumként könyvelhető el, hogy 1946-ban 15 gyerekkel megalakult az óvoda. Óvónője, és egyben igazgatója, Andrasko Mária lett. Az intézmény a kastély egy kis helységében működött.

Az 1947 június 18-iki döntés értelmében szeptember 1-én a a nemzeti iskola felsőbb évfolyamaiból (6.-8.) polgári iskola nyílt a Forgáchok „gazdátlanná” vált kastélyában. Körzetébe a következő falvak tartoztak: Gímes, Kolon, Zsére, Lédec, Néver, Gímeskosztolány és Pusztahatár. Az iskola beindítását akadályozta, hogy hiába ígérte meg erre a célra a község a kastély épületét, a benne lakó 3 személy nem akarta átadni. Végül augusztusban sikerült őket kitoloncolni, de a bútort az új igazgató, Štefan Fogelton úgy szedte össze lovaskocsijával a környéket járva. A tanítás végül szeptember 30-án vehette kezdetét. Azonban továbbra is hiányosak maradtak a mosdók is, melyeket a község a megegyezett időpontig, 1948 végéig nem tudott kivitelezni. Az iskola igazgatója saját költségére 48 gyümölcsfát és 50 ribizlibokrot ültetett az iskolakertbe, valamint egy élősövényt is kitelepített. Ugyancsak ebben a tanévben kapott alkalmazást az igazgató neje, Vlasta Fogeltonová, majd hosszabb-rövidebb ideig M. Bagolová, Ilko Ivarič, Jozef Končál, Šuňavská és később Michal Cinkovský.

Az új tanévben a népi iskolákat nemzeti iskolákká alakították. Handžárik István, a volt magyar iskola tanítója ugyancsak a szlovák iskolába került. Az iskola diavetőt kapott, ami abban az időben komoly felszerelésnek számított, ám az iskola csak kevés használható filmmel rendelkezett. Anna Kosorinová anyasági szabadságra ment, helyére és más helyettesítésekre

Az alapiskola színjátszócsoportjának fellépése

Herman František, Mária Škumátová, Anna Borčinová és Ladislav Salenka érkeztek (utóbbit lopásokért a bíróság feltételesen börtönbüntetésre ítélte). A tanulókat márciusban tuberkulózis ellen oltották a Dán Vöröskereszttől kapott szérummal. A Vágmenti Gépgyár bútorokkal látta el az iskolát, mert a régiek már nagyon rossz állapotban voltak. Nem sokkal később az iskola Pozsonyból iskolarádiót kapott ajándékba. 1950 májusában a gyerekek krumplibogarat kerestek a határban, de nem találtak, tehát inváziója szerencsére még nem érte el a falut. 

Az 1950/51-es tanévben újra megnyílhatott a magyar tannyelvű iskola két típusa: nemzeti és polgári (ez utóbbi mint középiskola, mely az alapiskola felső tagozatának felelt meg). A szlovák tagozatra 109 tanulót, a magyarra 59-et írattak. A középiskola szlovák osztályait 169 és magyar osztályait 87 tanuló látogatta. A „feleslegessé” vált szlovák alapiskolai tanárokat – Mária Skýpalovát és Handžárik Istvánt áthelyezték máshová, nem sokkal később Cecília Kráľová is elhagyta az iskolát (utóbbi a gímesi szlovák középiskolába távozott). Helyettesítésre felvették a pusztahatári František Holec-ot, aki később itt defintív helyet kapott. 1950 júniusában a polgári iskola végre öblítősre cserélhette a régi, faból készült latrinákat. Ugyanitt az iskola udvarán az igazgató közbenjárásának köszönhetően sportpálya létesült. Az iskolaév végén Štefan Fogelton igazgató elhagyta az iskolát, Jablonica nad Myjavou-ba távozott, majd helyébe Ján Hubač lépett. 1951-ben a szlovák alapiskola megkapta első írógépét és szeptemberben tatarozták az iskola épületét. 1952 április 30-án megalakult a helyi úttörőszervezet. Hamarosan František Holec is távozott az iskolából, helyét Mária Baranová vette át, aki nem sokkal később a magyar tannyelvű középiskolában kapott végleges állást.

1953. április 24-én egyesítették a helyi nemzeti és középiskolát, amivel létrejött a nyolcéves szlovák és nyolcéves magyar középiskola.

1955/56-ban a fiatal Micsurinok járási kiállításán a szlovák középiskola diákjai első helyezészt értek el, amiért oklevelet, mikroszkópot és könyveket kaptak. Márciusban bizottság érkezett az iskolába megtekineni az iskolépület rossz állagát, ami elősegítette az új iskolaépület felállításának beindítását. Ez 1958-ban meg is történt, és a munkából bőven kivették részüket a helyi tömegszerveztek tagjai is. Az építkezésvezető a helyi Ján Segéň volt. Az iskolát 17 osztályosra tervezték és az erdőgazdaság épülete mögött kezdték építeni, a Lédecre vezető út mellett. Az 1958/59-es tanévnyitót a szlovák és a magyar iskola együtt tartotta, ahol mindkét igazgató, Ján Hubač és Balog Tibor ünnepi beszédet tartott.

Az iskola épületét az ígéretek ellenére 1959 szeptember 1-re nem tudták befejezni, mert hol az anyag hiányzott, hol pedig a munkások, akik a zsérei mészégető építésén is dolgoztak. A lakosok a kezdeti lelkesedést meghazutolva egyre ritkábban jártak a közös brigádmunkákra. Közben a kastélyban az aranyosmaróti szövetkezet gabonát tárolt, pedig a lakosok itt az iskola kiköltözése után művelődési házat szerettek volna berendezni. Mindenesetre a szlovák és magyar iskola szeptember 1-én hivatalosan egyesült, igazgatója a volt szlovák iskola korábbi vezetője, Ján Hubač lett. Az elmúlt tíz évben számos tanerő-változás volt az iskolában, így az egyesüléskor a tanítói kar a következő összetételben állt fel:

- szlovák alsó tagozat (1.-5. évfolyam) – Agneša Duchoňová, Alžbeta Čuthyová, František Chválová, Anna Kosorinová
- szlovák felső tagozat (6.-9. évfolyam) – Miloš Čecha, Margita Hubačová, Margita Kapesná, Elena Mičiaková, Michal Kosorin, Ružena Piterková, Terézia Uhnáková, Alžbeta Sokolová, Oľga Vaneková, Eva Goherová
- magyar alsó tagozat (1.-5. évfolyam) – Vadas E., Kulcsár Veronika, Varga Mihály, Chlebec Mihály
- magyar felső tagozat (6.-9. évfolyam) – Balog Tibor, Buday János, Csanda Erzsébet, Juhász Teréz, Lipcsey Irma, Dr. Triska Ferenc, Čuthy Sándor, Latika István, Fazekas Erzsébet, Fazekas Imre

A régi iskolaépületben a tervezett 20 helyett 22 osztály működött, ezért az új iskola átadásáig délutáni műszakokban is tanítottak, havonta cserélve a sorrendet. Télen a hideg és sötétség miatt az oktatás idejét lerövidítették.

1960 január 20-án azonban végre megnyílt az új iskolaépület! Számos fontos vendég jelent meg az iskolaépület-megnyitón. Kitüntetésben részesült az iskola igazgatója, Ján Hubač, Štefan Segő építésvezető, Jozef Hanzel a hnb elnöke és J. Greppel, a ZRPŠ elnöke. A kastélyt elhagyhatta az iskola, és az óvoda is kiköltözött innen, az utóbbi a volt nemzeti iskola fővégi épületébe. Tekintettel a szülők nagy érdeklődésére, 1960 szeptember 1-én magyar nyelvű óvoda is nyílt, 15 gyerekkel. A helyi nyolcéves középiskolákat kilencéves alapiskolára transzformálták. Az addigi igazgatót és nejét saját kérésükre Nyitrára helyezték át, majd másfél hónap igazgató-hiány után Michal Kosorint nevezték ki ebbe a tisztségbe. Az 1961/62-es tanévben 674 tanuló volt 23 osztályban, ebből 12 szlovák és 11 volt magyar osztály (326 tanuló a szlovák, 351 a magyar tagozaton). Az iskola mellé gyümölcs- és díszfákat ültettek, valamint kijavították a bekötőutat. Zséréről iskolabusz kezdte szállítani az iskolás gyerekeket a gímesi központi iskola felső tagozatára. A járási lap kétszer is tudósított az iskoláról, egyszer az iskola körüli brigádmunkákról, másodszor a mezőgazdasági munka számára megnyert tanulókról.

1963-ban tatarozták az óvoda épületét (vakolás, födémcsere, új kerítés, vaskapu). Új tanerőnek a községbe érkezett Jókai Mária, aki később a zoboralji néprajzkutatás kiemelkedő személyisége és számos folklórcsoport vezetője lett. A községben az iskola néprajzi kiállítást rendezett, amelyen Gímesről és környékéről (Lédec, Kolon, Zsére, Néver, Gímeskosztolány) 88 tárgy került kiállításra. A szép kiállításról, melyet Lipcsey Gyuláné szervezett, beszámolt a járasi lap és az Új Szó is. Hasonlóképpen szerveztek egy sikeres fotókiállítást is. November 1-én az iskola mellett 80 férőhelyes étkezde nyílt.

Az 1965/66-es tanév elején került felvételre a tanítói kar új tagja, Teleki Ilona, aki később az önálló Nyitrai Pedagógiai Kar, majd utódintézménye, a Konstantin Egyetem oktatója lett. A gímesi iskolába járt 3 gútai gyerek is, akiket szüleikkel együtt Gímesre telepítettek a dunai árvízkárok következtében. 1967 október 28-án tragikus körülmények között vonatbeleset következtében elhúnyt az iskola Szovjetúnióból származó tanítónője, Tatjana Pješčáková. 1967 november 1-én az iskola mellett napközi otthon nyílt, amelyik legalább részben levette a munkába járó szülők válláról a teher egy részét. Az 1968/69-es tanévben a járási iskolai jégkorongbajnokságon a gímesi csoport 3. helyezést ért el, amiről a sajtó is beszámolt.

1969-ben 44 pedagógus már 32 osztályban tanított, ebből 19 a szlovák és 13 a magyar tagozaton. Ebben az évben festették az osztályokat, parkettel burkolták a talajt és aszfaltozták az iskola bekötőútját. Vandálok a magyar részleg ablakait többször betörték.

1969 szeptember 20-én a Pravda napilap is beszámolt arról az áldatlan állapotról, hogy Gímesen csak egy tanítói lakás van, az is „évszázados”. Az új iskolának nincs tornaterme, hiányoznak a megfelelő 

A szlovák szórakoztató tánccsoport

helységek az étkezdére és napközire, a tanítók csaknem valamennyien bejárók, naponta utaznak. M. Kosorin igazgató feltételezése szerint a Nemzet a Gyerekekért mozgalom keretén belül tanítói lakások épülnek itt fel. Nyilatkozata szerint erre egy év alatt sor kerülhet, mégpedig a szülők segítségével. Az iskola krónikaírója megjegyzi, hogy a szülőkre nem igazán lehetett számítani, mivel az iskola és a tanítók kapcsolata Gímesen nem volt mindig problémamentes. 

1969 október 7-én az alapiskola magyar tagozata kérvénnyel fordult az ország iskolaügyi minisztériumához, hogy az hozzájáruljon a tagozat önállósulásához. Idézet a levélből: Kérésünket indokoltnak tartjuk, mivel a magyar tagozat minden alapfeltétetellel rendelkezik az önállósuláshoz, 13 osztállyal bír egy önálló épületben, 18 pedagógussal rendelkezik, egy igazgatóhelyettessel és egy felnőttkorú úttörővezetővel. Hozzáfűzték, hogy szerintük az önálló iskolában jobban teljesülne a nevelési küldetés. Október 23-án meg is született a válasz, amelyet a járási nemzeti bizottság oktatásügi osztálya hozott 351/šk/1969 sz. alatt. Ebben értesítették az iskolát, hogy azt 1970 február 1-étől ketté kell választani, a tantermeket és segédeszközöket szét kell oszatni a járási megbízottak jelenlétében és a személyes kérdéséket a járási hivatal nevezett osztálya saját kompetenciájában oldja meg.

A járási lap folyó év december 16-án beszámolt arról, hogy a helyi sportegyesület az iskola sportpályáját használja, s talán az egyetlen a járásban, amelyik még nem rendelkezik önálló pályával. Elhatározták, hogy amint telket kapnak, az új sportpályát elkészítik. 1969 őszén beindult az új tanítói lakás építése. 1970 őszén nyárfákat ültettek az iskola köré. 1972-ben nyugdíjba vonult az óvoda első igazgatónője, Andrasko Mária. Ebben az évben egyébként egy osztályban már 40 óvodás volt. 1973 október 16-án a járási lap beszámolója szerint az iskola tanulói a hadsereg képvisleőivel találkoztak.

Az iskolában minden évben számos versenybe bekapcsolódtak, de terjdelemi okokból nem tudjuk valamennyit felsorolni. Adalékként kiemeljük, hogy pl. 1973-ban Pozsonyban az országos biológiai olimpiászon az iskola tanulói 2., 3., 4. és 7. helyezést értek el kétféle kategóriában. 1974 januárjában Simek Viktor vezetésével az énekkar elnyerte a járási verseny első helyét, de a járási madárismereti versenyen is jól szerepeltek az iskola tanulói. Ugyancsak 1974-ben javították az öltözőket, a tetőzetet, burkolták a padlót és festették a kerítést. A nyári szünidőben az iskolaépület mint turistaszálló üzemelt. 1974 végén az iskolában kevés volt a víz, majd hosszú kilincselés után október 3-án megkezdték a kútfúrást, melyet december 9-én be is fejeztek. A víz minősége megfelelt az előírásoknak, így az iskola az ivóvizet az új, 103,5 m mély kútból kapta. A járási lap 1975 március 15-én kelt számából megtudhatjuk, hogy az iskola tanulói nagy erőbedobással készültek a szpartakiád országos sportversenyére, amelyen Czakó tanító úr vezetésével részt is vettek Prágában. Nyáron újra turistaüdülővé alakult az iskola. A tanítók napja alkalmából M. Kosorin igazgató az „érdemes tanító” címet kapta. Az 1975/76-os tanév eleján Balog Tibor lett az iskola igazgatója, míg M. Kosorin, aki nyugdíjaztatását kérte, még egy ideig az igazgatóhelyettesi tisztséget töltötte be. Alžbeta Šúňová tanítónő szeptember 2-án autóbaleset áldozata lett. December 12-én végre bevezették a vizet az iskola mindkét épületébe.

1976 január 18-án népviseletkiállítást szerveztek a folklórcsoport és az énekcsoportok fellépésével egybekötve. Az iskolaépületet újra javították, a 2. épület mögött parkot alapítottak. Október 31-én az igazgatóhelyettest, Czakó urat, saját kérésére Pogrányba helyezték. 1977 február 27-én a gímesi iskolában ünnepélyes énekkari találkozóra került sor, mégpedig a gímesi gyermekkar megalalkulásának 5. évfordulója alkalmából. Nyugdíjba vonult Michal Kosorin, aki 1947-től dolgozott az alapiskolában. A községből Pozsonyba költözött. Utána, 1975-től Balog Tibor lett a kilencéves iskola igazgatója, aki 1951-től volt az iskola tanítója és 1963-től az igazgató helyettese. Ekkor a gímesi iskolai körzet 6 község 10 iskoláját fogta össze, ahol két nyelven folyt a tanítás, amelyet 50 pedagógus biztosított. 1978 február 17-én a gímesi gyermektánccsoport fellépett az aranyosmaróti járási versenyen, majd április 29-én megnyerték a kerületi versenyt. Mindkét eseményről beszámolt a sajtó. A magyar népdaléneklés járási versenyén Felsőkirályiban 4 kategóriában 3 első és 1 harmadik helyet szereztek a diákok. December 9-én Nyitrán a járási nem-floklór tánccsoportok versenyén a V. Ackermannová vezette csoport 3. helyezést ért el, míg Aranysomaróton a magyar gyerekfolklór tánccsoport lett első. A csoportok az elkövetlkező években is nagyon jól szerepeltek, 1980-ban pl. mindkét tánccsoport bekerült az országos döntőbe, amihez csatlakozott a Simek Viktor vezette énekkar is. Komoly eredmények születtek a szavalóversenyeken is. Az iskolában áprilisban sárgaság ütötte fel a fejét, június közepéig karantén volt az iskolában. Az iskola üvegházat épített.

1979-ben az óvodában 2 osztály működött, egy szlovák (38 gyerek) és egy magyar (28 gyerek). Az alapiskolában 14 szlovák és 12 magyar osztály nyílt, a tanítást 40 pedagógus biztosította. Az iskola épóletén új kémény épült, mivel a régi nem volt megfelelő, majd következő év márciusában kicserélték a fútőkazánokat is. Kitisztították a kutat is és tartozék-berendezéseit.

1980-ban az alapiskolában 24 osztály volt, ebből 8 magyar, összesen 627 diákkal. Szeptember 26-a fekete betűkkel íródott be az iskola krónikájába: két lédeci tanuló egy égő szalmakazalban lelte halálát. A tragikus esetről intő példaként számolt be a járási sajtó is. A magyar folklórtánccsoport fellépését megörökítette a pozsonyi TV. Az iskola sikeres munkájáról az Učiteľské noviny (Tanítók Lapja) 1981 február 12-i száma tudósított. 1981 június 13-15-én a zselízi országos folklórfesztiválon a gímesi gyerektánccsoport a Nagydíj első fokozatát 

A tantestület

nyerte, vezetőjük, Jókai Mária pedig a koreográfiáért szintén 1. helyezést kapott. Nem sokkal később a gömbaszögi országos fesztiválon léptek fel. A tanulók 64 fát és sok virágot ültettek az iskola környékére, valamint számos csemetét telepítettek a faiskolába. 1981-ben a magyar folklórcsoport a rádióban szerepelt, V. Ackermanová pedig a nem-floklór tánccsoport vezetéséért járási kitüntetést vehetett át. A járási lap beszámolt a Villő gyerekcsoport sikeres szerepléséről a Kolonban rendezett járási folklórfesztiválon, majd június végén Magyarországon is felléptek. A gyerekek élelmezését beszállítással oldották meg. V. Ackermanová csoportja a járási fesztiválon 2. helyet szerzett, a magyar csoport a zselízi országos zemlén 3. lett, az énekkar pedig ugyancsak bejutott az országos döntőbe. A következő tanévben a Priateľ újság és a rádió is meglátogatta a magyar részleget. 1983-ban a kilencéves alapiskolát áttranszformálták nyolcévesre. 1984-ban az óvodába beszerelték a központi fűtést és sikeresen.befejezték a négy éve tartó vízvezetéképítést is. 1985-ben a Villő megalakulásásnak 20. évfordulóját műsoros programmal ünnepelték, majd valamivel később hasonlóan ünnepelte 15. évfordulóját az énekkar. A járási természetrajzi versenyen a gímesi csoport 1. helyezést ért el, úgymint a következő évben is. Az iskolában író-olvasó találkozó volt Čerethová-Gallovával, aki később is ellátogatott az iskolába, valamint szovjet katonák is voltak itt, amiről a sajtó tudósított. 1985-ben az iskolát 550 diák látogatta, ebből 292 a környező községekből járt ide. Az óvodások száma 60-ról 80-ra emelkedett. 

1986-ban az óvoda mellett közlekedési gyakorlóparkot hoztak létre. 1988/89-ben a Csemadok-ünnepek alkalmából Tóth Elemér író látogatta meg az iskolát. Az iskola 8 roma tanulója az egyik nekik szervezett járási versenyen 5. helyet szerzett. Az iskolaév végén a 60. életévét betöltött igazgató nyugdíjba vonult. A következő év elején Dr. Ivan Röhman lépett a helyébe.

A „bársonyos forradalom” kitörése után a tanítók az igazgató engedélyével strájkba léptek, de továbbra is felügyeletet gyakoroltak a tanulók felett. Megalakították a Tanítók Fórumát, elnöke Daniela Depešová lett. Az iskolában a vezetőség demokratikus újraválasztására került sor. Az igazgató bizalmat kapott, hasonlóképpen Dr. Eva Barboríková igazgatóhelyettes is, a másik helyettes Dr. Šimek Viktor lett, aki ekkor Kolonban tevékenykedett. Az igazgatói funkcióban való maradásnak formális problémái adódtak, ami miatt kiterjedt levelezésre került sor a járási és minisztériumi szervek között.

Az 1991/92-es tanévtől az iskola igazgatói tisztségét Anna Röhmanová töltötte be. Az egyik tanuló az országos magyar szavaló és kiejtési versenyen 1. helyet szerzett, egy évvel később a gyermekénnekkar a járási verseny 1. helyezettje lett. 1993 március 12-én az iskolát író-olvasó-találkozó keretén belül meglátogatta Ladislav Ťažký író. A gyerekfolklórcsoport az országos seregszemlén 3. helyezetet szerzett, és 1994 január 21-én szerepeltek a rádióban is. 1995 április 22-én a Föld Napja alkalmából 100 db fát és bokrot ültettek ki a tanulók az iskola körül. 1996 első felében közhasznú munkában festették az iskolát.

Az 1996/97-es tanévben már Daniela Depešová volt az új igazgató. 1997 május 20-án az énekkarok járási versenyén újra a gímesi csoport nyert. Az 1997/98-as tanévben a szép magyar nyelv járási győztese az iskola tanulója volt, aki bejutott az országos döntőbe. A járási SONG idegennyelvű éneklésben is a gímesi iskola képviselői nyertek, de kategóriájukat ők nyerték meg a következő tanévben is. 1998/99-ben a szép magyar beszéd verseny járási fordulójában a gímesi iskola az első helyen szerepelt. A csipkebogyó-eladásból fénymásolót és fűnyírógépet vásároltak, valamint berendeztek egy kis tornatermet is.

Az 1999/2000-es tanév elejétől Dr. Eva Barboríková lett az új igazgató. A tavaszi szünetben megoldották az iskola gázfűtését, minden épületben külön kazánnal. A magyar tannyelvű osztályok tanulóinak szülei az iskola kettéválását kezdeményezték a minisztériumban, amely elutasító választ kaptak. A SONG német és angol kategóriáiban is a gímesiek vitték el pálmát. A Jelenček szlovák gyerekfolklórcsoprt ebben az évben ünnepelte megalakulásának 10. Évfordulóját. A Matica slovenská helyi alapszervezete mellett működött, jelenleg kb. 30-35 tagja van, 6 és 14 éves kor között. Főleg bars megyei gyermekjátékokat, népdalokat és mondókákat adnak elő. A környék, a régió és Szlovákia seregszemléin, rendezvényein rendszeresen fellépnek. Jelen voltak például a DFS Likava 2001 fesztiválon, Východnán, az Očová-i folklófesztiválon, Csehországban Karlovy Vary-ban és Chomutovban, valamint Horvátországban Našicé-ben.

Lehetetlen felsorolni minden olyan rendezvényt, eseményt, amelyek az iskola fennállásának utolsó 10 évét fémjelezték. Számtalan az eddig fel nem sorolt olyan verseny, melyeken sikeresen szerepeltek: virágkötőverseny, angol nyelvi verseny, természettudományi versenyek, Hviezdoslavov Kubínja-verseny, olimpiászok, vadászati-lövészeti versenyek döntői, könnyű atlétikai versenyek, futball, tájékozódási futás, sakk, szépség és szimpátia fiú- és lányválasztás, Sláviček, a Tábortúz ifjúsági lap versenyei és sok-sok színdarab, szavalat, színpadi fellépés, melyeket helyszűke miatt sajnos nem tudtunk hiánytalanul megemlíteni.

Az ilyen iskoláról a tollforgató csak a legnagyobb tisztelettel tud írni. Köszönet a tanítók fáradozásának, a tanulóknak, szülőknek, és mindenkinek, aki hozzájárult a tudás megszerzése gímesi műhelyének virágzásához!

Felhasznált irodalom: Fehér Sándor és koll.: Gímes évszázadai. Monográfia