Történelem

A község múltja

Gímes község (szintén Ghymes, Gýmeš, Jelenec) a Tribeč hegység délkeleti nyúlványai alatt fekszik 192 m tengerszint feletti magasságban. Közigazgatásilag a Nyitrai kerületbe és a Nyitrai járáshoz tartozik. Területét granitoid és üledékes kőzetek alkotják (gránit, kvarcit, mészkő, homok), melyek hidrotermális ásványosodással alakultak ki (mint pl. barit, lazúrkő, barnavasérc). Az újkori üledékekben a lignitszén szabálytalan rétegei fordulnak elő, melyek változó minőségűek. A táj hegyalji jellegű, gazdag növény - és állatvilággal. Erdeit főleg a tölgy, cser, gyertyán és szil alkotja. Számos védett növény is található errefelé, mint például a nagyon ritka sziklai benge. Az erdőben és a nedves tisztásokon sokféle gomba nő. A Gesztenyés védett természeti területén a szelídgesztenye nő, melynek állománya a XIII. század második felében volt kiültetve. A fák 300-500évesek. Értékes fák voltak a Forgách grófok kastélya körül, de annak felparcellázása után alig maradt belőlük néhány. A hasznos vadállományból a rőtvad : szarvas, őz és nyúl fordul elő, illetve a muflon, melyet a Forgáchok honosítottak meg a múlt század végén. Számos madárfaj él itt, gazdag a vízimadarak világa is (vadréce, lúd, szürke gém és mások).

Az erre a területre érkező első telepesekről nincsenek írásos emlékeink, de jelenlétükről a régészeti leletek árulkodnak. A legrégebbiek az eneolit Bádeni kultúrájából származnak. Az ezen és az elkövetkező történelmi korszakok népei csak átmenetileg laktak e vidéken. A Marcus Aurelius Antonius császár által Iejegyzett, részben alátámasztott adatok szerint az időszámításunk 174. évében a római-kvád háború is a közeli környéken zajlott. Az első évezred második felében itt huzamosabb letelepedésekről nem tudunk sokat, de folyamatosan ekkor alakultak ki a további fejlődésre alkalmas települések. A szájhagyomány szerint a Hét vezér a Semény-kút mellet táborozott le, és hírek vannak a székely határőrök letelepedéséről is. A Hidegvár környékén mindmáig látható egy vár sánca, melynek eredete és kora ismeretlen. A IX-XIII. század között a község mai területén tíz település állt, melyek száma fokozatosan csökkent.

Gímes község elsó írásos említése 1113-ból származik a zobori bencés kolostor birtokösszeírásában. A község nevének eredetéről több elmélet is létezik, melyek közül a legvalószínűbb a gím-szarvas szóból származik. Egy 1226-ban kelt oklevél későbbi másolata szerint II. Andás magyar király a községet a Hunt-Pázmány nemzetségből származó Ivánkának adományozta.

Fia András, aki a községet 1253-ban szerezte meg, ugyanis megmentette IV. Béla életét a tatárok elleni csatában - a Dúny nevű hegyen várat állíttatott. András, a Forgách nemzetség megalapítója, a terjedelmes gímesi birtokok tulajdonosa lett. 1295-ben a községet két település alkotta, mégpedig Alsó-és Felsőgímes, melyeket erdő választott el. Említik az itteni jobbágyok szőlőit is, ami az itteni több mint hétszáz éves szőlőművelést bizonyítja. A várat erőszakkal Trencséni Csák Máté foglalta el, és 1302-től meghatalmazottja, Detre uralta. 1312-ben a királyi seregek kiűzték őt innen, de a várat nem adták vissza a Forgáchoknak, hanem a királyi udvar megőrizte magának.

1350. március 8-án Nagy Lajos király Nagygímes lakosainak piactartási jogot adományozott az uralkodó iránti hűségükért. 1356-ban a gímesi várat és környékét lányának, Máriának adományozta. Mikor Forgách Balázs a királynő kérésére megölte az Anjouk nemzetségéből származó Károlyt, a királynő a várat a hozzá tartozó birtokokkal együtt neki ajándékozta. Ez az adományozó levél Nagy - és Kisgímest említ.

A gímesi vár ellen irányuló első török portya 1530-ban zajlott, melyet Usreff és Murat pasák vezettek. A török veszély ellenére még 1558-ban is folyt a kereskedelem Béccsel, amit a korabeli források is megerősítenek. 1570-ben négy háztartás 300 akcse adót fizetett a töröknek. 1576-ban a törökök elpusztítják Gímest és felgyújtják a várat. A megrongált várat 1613-ban Forgách Zsigmond javíttatta meg, melyet öt évvel később Bethlen Gábor csapatai, majd a török is többször megtámadott. A Gímesen szerzett foglyokat a törökök Esztergomban eladták. 1623-ban az itteni templomot, - melynek építéséről nem maradtak fenn adatok-a protestánsok használták. 1630-ban a katolikusok visszafoglalták. 1663-ban a törökök Kösze Ali pasa vezetésével felégették Gímes városát (!), és néhány hónapra elfoglalták Nyitrát és környékét. Az Újvári ejálet adóösszeírásából kitűnik, hogy ez a község viszonylag gazdag volt, hisz 66 háztartása 17 140 akcse adőt fizetett, és Zeámet Juszuf bég Ömernek, Abdülbáki bég Omernek, Abdurrahimnak és másoknak volt alárendelve.

A kuruc felkelések idején a várban Forgách Simon gróf, II. Rákóczi Ferenc egyik vezére uralkodott, aki parancsmegszegés miatt száműzetésbe került, ezért a vár ismét királyi birtok lett. I. József császár Vrasztiszlav János cseh kancellárnak adta el, majd tőle 1712-ben Forgách Pál vásárolta vissza 130 000 aranyforintért. A nevezett négy kápolnát építtetett a várban, melyek közül legtovább a Loyola Szent Ignác kápolna maradt fenn, akinek ünnepén fényes búcsúkat tartottak. A kápolnában értékes miseruhát használtak, mely női hajjal volt hímezve. A kápolna alatt a Forgáchok családi sírboltja található egy alabástrom kereszttel. Gímes abban az időben gyors fejlődésnek indult. 1715-ben 16 háztartása volt és 17 kapás szőlőt műveltek, de öt évvel késsőb már 25-öt. A község pecsétje egy keresztet és alatta "Forgach MCCL" feliratot ábrázolt.

Körfelirata "Ghymes pagi sigillum 1718". (A másik ismert gímesi pecsét, mely liliomot ábrázolt, nincs datálva). 1720-22-ben a Forgáchok a lakossággal együtt új római katolikus templomot építettek barokk stílusban. 1722-ben a már említett Forgách Pál barokk kastély építésébe kezdett, ahová később átköltözött az egész grófi család. A kastély körül gazdasági major volt. 1726-ban a község vásártartási jogot nyert. 1742-ben Bél Mátyás polihisztor említi az itteni termékeny dűlőket. Az 1752. évi adóösszeírás szerint a gímesieknek egyebek mellett 77 kapás szőlőjük, 35 ökrük, 76 lovuk, egy malmuk és öt mészégetőjük volt. Korabinszky János Mátyás helyleíró 1786-ban kiadott lexikonjában említi az itteni római-katolikus templomot. 1790-ben a templomot tatarozták. Az 1828-as összeírás szerint Gímes lakosainak 84 ökre, és 96 lova volt. Több mint 94 pozsonyi mérő szőlőt műveltek. Később a vár leégett és a vasszerkezetét 1833-ban a cukorgyár építésénél használták fel. Az 1844-es évben több magyar nyelvű vallásos énekeket jegyeztek fel, amelyekből 13 a Hozsanna énekeskönyvben is megtalálható.

1868-69-ben muflontelepet alapítottak, melynek állományát 1883-ban kiengedték a természetbe és csordái mindmáig lakják a környező hegyeket. A Forgáchok szenvedélyes vadászok voltak és gyűjteményüket a kastélyban 1756 db. aggancstrófea díszítette. A művészeti alkotások gyűjteményében különösen értékesek voltak Francesco Trevisani velencei mester festményei; Max Pfeiler, a savoyai herceg udvari festőjének művei; Paul Hemling és mások alkotásai. A kastély kápolnájában volt egy Madonna, valamint néhány további értékes régi szobor és egy oltár. Az útmenti szakrális emlékekből a legjelentősebb Nepomuki Szent János szobra a XVIII. századból, valamint Szent Orbán szobra a szőlőhegyen.

1907. április 12-én itt született Ivan Brauner, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja.

A Forgách család 1919-ig lakott Gímesen. Az utolsó Forgách balatoni kúriájába költözött és birtokainak egy részét elosztotta a lakosok között. Az első világháború után Gímest Csehszlovákiához csatolták. A gazdasági krízis hatására nagy volt a munkanélküliség, ezért a lakosság egy része külföldön keresett megélhetést. 1938-ban zajlott az Aranyosmarót - Sarlókajsza vasútvonal építése, mely új munkalehetőséget biztosított a lakosság számára. 1939-ben egy fűrésztelepet és parkettgyárat építettek. A második világháború alatt a község jelentős károkat szenvedett, majd 1945, március 27-én szabadította fel a szovjet hadsereg. A Forgách birtok egy részének kisajátítása után azt az állam a béresek között osztotta fel, és ekkor új utcák alakultak ki, mint pl. Vasúti utca, Mária utca stb. 1947-ben a kastély épületében szlovák polgári iskolát nyitottak. 1948. október 1-től a falu neve Jelenec.

1950. szeptember 1-től az iskolában újranyíltak a magyar tanítási nyelvű osztályok. 1951. október 5-én 21 taggal megalakult a helyi EFSZ, amely 182 hektár területen gazdálkodott. 1955-ben használatba helyezték a helyi hangosbemondót. 1960-ban új alapiskola épült. Gímesen, amit a gímesi, koloni, zsérei, gímeskosztolányi, lédeci és néveri tanulók látogatnak. A kastély épületében filmvetítés kezdődött. A gímesi vár alatt két úttörőtábor épült. 1966-ban elkészült a Remitáž Autocamping, átadták rendeltetésének az új egészségügyi központot két felnőtt és egy gyermekorvosi rendelővel, valamint gyógyszertárral. 1971-ben fejezték be a plébánia épületének építését. 1976-ban összevonták az addig külön gazdálkodó szövetkezeteket a Néveri FSZ vezetése alá. 1978-ban a község önerőből felépítette a ravatalozót, ugyanígy a falu jóvoltából épült fel a futballstadion, melyet 1976-ban adtak át rendeltetésének. Ezt követően jelentős méreteket öltött a családi házak építése. 1986-ban az alapiskola területén átadták az iskolai napközi otthont. 1991-ben épült fel a kultúrház, melynek építkezési munkálatait 40 % -ban a helybéli lakosok társadalmi munka keretén belül végezték el. Ez egy 1085 m2 beépített területen elhelyezkedő modern épület. Benne található a községi hivatal, az anyakönyvvezető és a könyvtár is.